ünnep

Tök jó. Ülök a gép előtt, ujjaim önálló életet élve szántják a billentyűzetet, fogalmam sincs, mit fogok írni. Írok három-négy mondatot, aztán kitörlöm. Nagyszerű találmány, a delete gomb, nem kell radír, nem kell hibajavító festék. Ráteszem az ujjam, és csak töröl, töröl és töröl. Milyen kár, hogy az életünkben nincs ilyen gomb. Rátenném az ujjam, és csak törölnék, törölnék, törölnék. Vagy mégsem? Mi az, amit kitörölnék? Az emlékeket ki lehet? A múltat ki lehet? Frászt. Az emlékeink, a múltunk belénk van égetve, hozzánk tartozik, vállaljuk, vagy tagadjuk, egyre megy. Akkor is a mienk, attól vagyunk olyanok, amilyenek. Megszülettünk, felnőttünk, voltak, akik a szülők által épített pihe-puha fészekben, másokat az utca és az élet nevelt. Voltunk kisgyerekek, akik tátott szájjal, csillogó szemmel néztük a karácsonyfát, akik önfeledt boldogsággal estünk neki az ajándékok kibontásának. Voltunk cinikus kamaszok, akik vállvonogatva, suta mozdulatokkal nyúltunk a meglepetés felé, kifelé titkolva, hogy mennyire várjuk, mit rejtegetnek a díszes, karácsonyi csomagolópapírba rejtett dobozok. Voltunk szerelmesek, akiknek nem a fa alatt lévő ajándék számított, hanem az, hogy a Fiú, vagy a Lány ott állt mellettünk, együtt díszítettük fel a Mi fánkat, a legnagyobb ajándékot adtuk egymásnak, a szerelmünket. Voltunk fiatal szülők, akik néhány hetes Fiúkkal, vagy Lányukkal, valami leírhatatlanul édes érzéssel álltunk a fa alatt, a boldogságtól könnyes szemmel, szívünkben a jövő ígéretével. Voltunk kamasz Fiúk, vagy Lányok szülei, akik elnéző mosollyal nézték serdülő gyermekeiket, akik vállvonogatva, suta mozdulatokkal nyúltak a meglepetés felé, kifelé titkolva, hogy mennyire várják, mit rejtenek a díszes karácsonyi csomagoló papírba rejtett dobozok. Voltunk gyászba merülve a fa alatt, néhány nappal karácsony előtt elvesztett anyánkat, apánkat siratva, lélekben máshol járva, görcsös igyekezettel próbáltuk megőrizni az ünnepből azt, ami még megmaradt.

Leszünk egyszer még tiszta szívből ünneplők? Leszünk még egyszer olyanok, akik örülni tudnak a karácsonynak? Talán majd egyszer, ha az unokáink fogják tátott szájjal, csillogó szemmel nézni a karácsonyfát, önfeledt boldogsággal esnek majd neki az ajándékok kibontásának. És akkor minden kezdődik előlről. Talán majd akkor, egyszer…