Megfogtam egy szúnyogot....
És ha még csak egyet fogtam volna. Ohohohóóóóó (olyan igazi sátáni kacaj, Kosztucs módra)!!!! Fogtam vagy százat. És nem is szúnyogot. Hihihi (ezt meg Ágnestől tanultam). Hanem kölyöklegyet. Vagy mi a szöszt. Pont a napokban állapítottam meg, milyen jó is, hogy este nyugodtan nyitva lehet az erkélyajtó, szúnyog nyista. Csak néhány eltévedt pille kóricált be, azokat meg kapásból ölöm, oszt jó napot. Illetve éjszakát. Erre tegnap este mi történik??? Gyanútlanul blogterezek, ontom szellemesebbnél-szellemesebb kommentjeim áradatát (figyelsz, Összetett??), aztán egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a szemem és a monitor közé egyre több valami kis fekete izé repked. Körülnéztem, majd felnéztem a plafonra, és minden tele volt velük. A lámpák körül vagy százan ficánkoltak. Még szerencse, hogy vegyi fegyverrel kellően el vagyok látva, így előkaptam a hatlövetű VAP-omat és céloz, lő. Céloz, lő. Céloz, lő. Vagy egy fél órán keresztül. Utána nem győztem a hullákat eltakarítani. Néhányba még ma is belebotlottam. Olyan lett a nappali, mint Waterloo után a harcmező. Hogy ezek honnan a fenéből kerültek elő?? Úgy döntöttem, hogy nálam ezentúl tiszta Ámerika lesz, és minden kettőnél több lábú szárnyas, vagy csúszómászó részére vízumkényszert vezetek be. Velem aztán ne szórakozzanak!
